Más-más hagyományokkal, nézetekkel, más-más döntésekkel egymás mellett élo, gyakran egymással szembekerülo kortársakat köt össze a szerzo, aki könyvében az életérol, pályájáról mesél. O az egri diák, a szolnoki tanár, a színikritikus, a régi Magyar Napló, a Hajónapló, a Színház szerkesztoje, színházszervezo, a Bárka, majd az Ördögkatlan mindenese, emlékezetes eloadások rendezoje.
Beszélgetokönyvek sorát köszönhetjük neki, rendkívüli és szeretetre méltó muvészek portréit (Cseh Tamás, Törocsik Mari, Tompa Miklós, Kovács Lajos, Mucsi Zoltán, Szarvas József). E dialógusok hosszú sora érlelte a Kötoszavak megírását, amelyben sokoldalúságát kamatoztatva a szerzo önmagával, a saját múltjával szembesül. A kapcsolódó, folyvást kiegészülo emlékeknek nincs idorendje, mintha egyetlen nagy csoportképen látnánk együtt korábbi hoseit s velük Paál Istvánt és Ács Jánost, Tompa Gábort és Rátóti Zoltánt, Csányi Jánost és a színpadi alkotótárs Háy Jánost, Ascher Tamást és Tim Carrollt, a két Vidnyánszkyt... Sokan szerepet kapnak ebben a számvetésben, ám a foszereplo ezúttal a közöttük munkálkodó, közvetíto, gyakran orlodo ember: Bérczes László.