Bérczes László könyve életinterjú.

Beszélgetés - Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i életmudíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a foiskolai felvételirol, mesterekrol és pályatársakról. "Majorelvtárs" és Zsótér Sándor, Grigorij Konszkij és Anatolij Vasziljev, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila itt ugyanolyan súllyal esik latba.

Beszélgetés - Törocsik Mari szüleirol, testvéreirol, gyermekeirol, szerelmeirol, férjeirol és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni...

Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törocsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli muvésznek az életében, hanem - ahogy Bérczes László mondja - "azt keressük, ki az az ember, akit Törocsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sot, bármilyen önzo szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszeru mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni."

"Tudni kell szeretni." (Törocsik Mari)